A híradások egyre több szabadon kószáló medvéről számolnak be, ezért érdemes felkészülni egy esetleges találkozásra.

A Micimackón cseperedő generációk képzeletében a macik mind lassú, kedves, ölelhető állatok. Ki ne szeretné például a plüssmacikat?

http://gph.is/19hX3vv

A valóságban azonban egy hatalmas nagyragadozó, aki kicsit sem lusta. Gond nélkül tud velünk végezni, ha akar, ahelyett, hogy azon morfondírozna, honnan szerezhetne egy csuporka mézet. Abban bízhatunk, hogy nem akar. Alapvetően kerülik a konfliktust és lehetőség szerint az embereket is. Azonban mégis előfordulhat, hogy sor kerül a találkozásra. Mit lehet olyankor tenni?

Az első kérdés, hogy csak te vetted észre őt, vagy ő is téged?

Ha csak te látod őt messziről, akkor szépen csendben hátrálj ki és a létező legnagyobb ívben kerüld el. Fontos a csendben! Ne sikítozz, ne kelts zajt! Mert különben nagy eséllyel észre vesz, és itt jön a képbe a másik variáció.

Ha ő is lát téged, már izgalmasabb a helyzet. Sajnos nincs általános szabály, ami minden esetben beválik. Minden medve más és más, nincs hozzájuk használati utasítás, ahogy a vérmérsékletük sem látszik első pillantásra. Egy territóriumát vagy bocsait védő példány nagyobb eséllyel fog agresszív támadásba kezdeni, mint békésen bóklászó társai, mégis az összeset kezeljük ugyanolyan óvatosan!

Legendák szólnak arról, hogy hangerővel, zajjal, felé dobált tárgyakkal elüldözheted a közeledő macit. A valóságban a szakemberek inkább óva intenek ettől! A feléjük mutatott agresszió inkább provokáció számukra, és ha harcról lenne szó, valljuk be, ő az erősebb!

Hátat fordítani és futni szintén nem tanácsos! Szintén felhívás keringőre és egy mackó 40 km/h sebességgel is képes futni! A fára menekülés szintén nagyon rizikós játék, hiszen nagyon ügyesen másznak fára.

A legjobb, ha megadó magatartással megpróbálunk kihátrálni a helyzetből a lehetőségekhez mérten a legnyugodtabban, megpróbálva elhitetni a szemben álló termetes jószággal, hogy nem jelentünk számára fenyegetést. Ez lehet elég neki ahhoz, hogy annyiban hagyja a dolgot és folytassa az útját.

Amennyiben mégis valamilyen oknál fogva megtámadna, talán az egyetlen esélyünk, ha halottnak tettetjük magunkat. A nyakunkat (és arcunkat) védve feküdjünk mozdulatlanul a földön és imádkozzunk, hogy ne egyen meg.

http://gph.is/1a6Jh0l