Ez már a lóval való kapcsolódás egy magasabb szintje.
Nicola mindig is gyengénlátó volt, és 20 éves kora körül vakult meg teljesen. A remek humorral megáldott nő fel is hagyott a lovaglással egy időre, de aztán lánya lovasoktatójának tanácsára mégis belevágott a díjlovaglásba.
A kifinomult mozdulatokra, a precizitásra és az összhangra épülő sportág még teljesen egészségesek számára is kihívás, de olyannak, aki nem lát, szinte elképzelhetetlen. Volt! Nicola regisztrált para-díjlovasként az egészséges mezőnyben versenyzik elég jó eredménnyel.
Hogyan csinálja?
Sok kitartással, türelemmel, bátorsággal persze, de a gyakorlati kérdésekben edzője, Daniel Watson van a segítségére és persze lovai. Folyamatosan instrukciókat kap akár adóvevőn is, hogy a körülöttük lévő zsivaj ne szakítsa meg a kapcsolatot. A versenyzés legnehezebb része a bemelegítőpálya, ahol tekintettel kell lenni az új körülményekre és sok másik lóra, lovasra.
Amikor aztán bemennek a négyszögbe, Dan középen, az X helyén mondja hangosan a többi betűt, amikor hozzájuk ér, hogy segítsen tájékozódni a nőnek. Amikor bejárták a pályát, és a lova is körülnézett, elkezdődik a program – már az edző nélkül. Csak Nicola marad, a ménje, Crackle, a zene, és a program, amit együtt csinálnak végig.
https://www.youtube.com/watch?v=_VVDh2v-Zso&feature=youtu.be&ab_channel=Horse%26Hound
Ha nem tudnánk, nem mondanánk meg, hogy a hölgy nem lát, ahogyan valószínűleg a lova sem. A kapcsolatuk mégis olyan szoros, hogy csodás összhangban tudnak együttműködni. Le a kalappal!
Forrás: Horse and Rider
