in

Shar pei, a kínai harcikutya

Ez az ősi kutyafajta egyszer majdnem kipusztult, de a ’70-es években a tenyésztők végül megmentették.




A masztiff típusú kutyák között kistermetűnek számít, de ettől még igen szívós. Tömzsi teste meglehetősen erős, robusztus külseje masszív csontozatot takar.

Jellegzetessége a messze földön híres ráncos bőre, ami az évek múltával egyre jobban kisimul. A születés után nem sokkal még gyűrött törülközőre emlékeztető bundájába az évek alatt belenő az állat.

Felnőttként már leginkább csak a homlokon és vállakon láthatók redők. Fekete, kékesfekete, rozsdabarna fényű fekete, barna, vörös és őzbarna színekben találkozhatunk vele, de nem ritka a krémszín sem, ami tenyésztési szempontból nem túl kedvelt. Ami igazán egyedinek számít ennél a kutyafajtánál, az a nyelv és az íny kékesfekete-lila színe.

Mivel harcikutya vér csörgedezik az ereiben, ezért határozott és következetes nevelést igényel, különben könnyen átveszi az uralmat (ahogy tulajdonképpen minden kutya). Ha jól szocializálódik és megfelelően bánnak vele, akkor egy igazán barátságos, játékos és mozgékony tagja lesz a családnak, aki gyerekekkel és más állatokkal is jól kijön.

Forrás: BoredPanda, wikipedia

Miről ismerhető fel a kiváló sportló?

Kitiltják a Budai Várból a dolmányos varjakat