Ha létezik ló, aki valahogy mindig olyan, mintha egy középkori fantasyfilm forgatásáról csöppent volna ki, az biztosan a tinkeri. Ez a tarka, dús sörényű, hatalmas bundájú jószág nem csak látványban nagyot szól – belső tulajdonságaiban is meglepő dolgokat tud.
Lóverseny? Ugyan már, ő a mező nyugodt királya
A tinkeri nem fogja megnyerni a derbit. Nem fog villámgyorsan vágtatni a díjlovas versenyeken, de nem is ez a dolga. Ez a fajta a nyugalom nagykövete, a barátság mozgó szoborcsoportja, akit szinte lehetetlen kibillenteni a lélekjelenlétéből.
Roma karavánok ékköve – egy szőrös legenda születése
A tinkeri (avagy Gypsy Vanner, Irish Cob, Gypsy Horse) eredetileg az ír és brit roma közösségek hű segítőtársa volt. Olyan ló kellett, aki erős, igénytelen, megbízható, és mellette szép is. A tinkeri pontosan ilyen: kiváló kocsihúzó, aki napokon át menetel gond nélkül, és közben még a gyerekeket is vidáman elviszi lovagolni.
Festékfröccs és glamrock – avagy a tinkeri stílusérzéke
A tinkeri szőrzetmintája köztudottan egyedi. Mintha valaki egy fekete-fehér festőkészlettel kicsit elengedte volna magát. Van itt minden: tarka foltok, izgalmas szimmetriák, közben meg olyan sörény, amit egy metálzenekar frontembere is irigyelne. Nem beszélve a bokaszőrről, amitől lépten-nyomon azt érzed: ez a ló biztosan tudja, mit jelent a stílus.
Magyar szívekbe is belovagolt
Hazánkban is egyre többen tartanak tinkeri lovakat. Főleg hobbilovaglásra, fogatolásra, tábori programokra használják, de nem ritka vendég lovas rendezvényeken sem. Szépségükkel, nyugodt természetükkel és barátságos jelenlétükkel sokszor az elsők, akikhez a gyerekek odamennek simogatni.
A tinkeri nem akar több lenni annál, ami: egy kedves, szelíd, kicsit bohócos, de teljes szívből szerethető ló. Egy szőrös bokájú, nagy szemű, csupa szív karakter, aki nem siet sehová, de mindig ott van, ahol kell. És ez néha több, mint bármi más.
