A természetben nincs Tinder, nincs nagy beszélgetés az elköteleződésről, és senki nem kérdez rá, „hova tart ez a kapcsolat”. Van viszont túlélés, és ahhoz néha meglepően pragmatikus döntések kellenek. A nyugati háziegér nőstényei például nem sokat filozofálnak: ha nehéz az élet és kevés a táplálék, több hímmel is párosodnak. Nem kalandvágyból, nem drámából, hanem mert evolúciós szempontból ez egyszerűen jobb biztosítás a jövőre.
Egy alom, több apa – és ez nem hiba
A jelenség neve poliandria (magyarul is így használjuk), és azt jelenti, hogy egyetlen almon belül több különböző apától származó utódok születnek. Ez elsőre szokatlannak tűnhet, biológiai szempontból azonban jól értelmezhető alkalmazkodási forma. A kérdés nem az, hogy előfordul-e, hanem az, hogy milyen körülmények között éri meg.
Ezt vizsgálták a Max Planck Evolúciós Biológiai Intézet kutatói, akik négy éven át figyelték a nyugati háziegerek (Mus musculus domesticus) viselkedését. Nagy, természetes élőhelyeket utánzó kifutókban éltek az állatok: egyes csoportok kiváló minőségű táplálékot kaptak, mások átlagos, tápanyagban szegényebb étrendet. A kutatók rögzítették a párzási mintázatokat és az utódok számát.
Amikor kevés az étel, számít a genetikai változatosság
Az eredmény meglepően egyértelmű volt. Mind a jó, mind a gyengébb táplálékot kapó csoportokban az almok körülbelül egyharmada több apától származott. A különbség nem itt jelent meg, hanem a méretben.
A nagyobb almok – vagyis a poliandria valódi „nyeresége” – kizárólag a gyengébb táplálékellátású környezetben jelentkeztek. Ha kevés volt az étel, a több apától származó utódokkal rendelkező nőstények sikeresebbek voltak. Jó körülmények között viszont mindegy volt, hány apa vett részt a történetben: az almok így is, úgy is nagyok lettek.
A kutatók ezt bet-hedging, vagyis kockázatmegosztó stratégiának nevezik. Ha bizonytalan a környezet, érdemes több genetikai lapot kijátszani egyszerre, hátha valamelyik utód jobban alkalmazkodik.
Miért jelenik meg akkor is, amikor nincs hiány?
A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy a nőstény egerek jó körülmények között sem hagytak fel teljesen a poliandriával. Ez arra utal, hogy a viselkedés nem egyszerű vészreakció, hanem egy hosszú távon bevált evolúciós stratégia.
Más szóval: a rendszer nem az aktuális helyzetre reagál pillanatszerűen, hanem folyamatosan készen áll arra, hogy rosszabb körülmények között azonnal előnyt biztosítson.
Hideg fej, hosszú távú logika
A kutatás jól mutatja, hogy az állati viselkedés mögött ritkán áll egyetlen, leegyszerűsíthető ok. Ami kívülről erkölcsi kategóriáknak tűnik, az valójában alkalmazkodás.
A nőstény egerek nem „félrelépnek”. Kockázatot osztanak meg. És ha az erőforrások szűkösek, ez a stratégia mérhetően növeli az utódok túlélési esélyeit.
Érdemes itt egy pillanatra a hobbiállatként tartott egerekre is gondolni. Egy terráriumban vagy ketrecben élő egérnél a párválasztás erősen korlátozott – gyakran egyáltalán nincs választási lehetőség. A természetben megfigyelt poliandria tehát nem „átültethető” a kedvtelésből tartott állatok világába: ott a környezet mesterségesen leegyszerűsített, a túlélési stratégiák nagy része egyszerűen nem tud működésbe lépni.
Nem erkölcs, hanem stratégia
A természetben a túlélés nem a legszebb megoldásokat jutalmazza, hanem a leghatékonyabbakat. És néha ez azt jelenti, hogy egy alom mögött több történet – és több apa – áll.
Érdemes hozzátenni az ellenpontot is: sok fajnál épp az ellenkező stratégia működik. A poligínia esetében egy hím párosodik több nősténnyel, ami akkor előnyös, ha az erőforrások jól védhetők, vagy ha a hím kiemelkedő genetikai vagy területi előnyöket kínál. Hogy melyik rendszer alakul ki, azt nem erkölcsi normák, hanem a környezet szabta túlélési feltételek döntik el.
