Dél-Amerikában az egyik legközönségesebb rágcsáló, de nálunk háziállatként szerepel.
A degu felcseperedve 15-25 centiméteresre nő (a farka nélkül), ami nagyjából egy patkány méretével vetekszik. A fülei nagyok, a hallása remek, éjszaka is jól lát nagy, barna szemeinek köszönhetően. A legtöbben feketének látják őket, pedig valójában barnás a bundájuk. A fogaik folyamatosan nőnek, így a többi rágcsálóhoz hasonlóan nekik is koptatniuk kell őket.
Természetes környezetükben leginkább fűvel, gyökerekkel, fák kérgével táplálkoznak és maguk ásta, föld alatti labirintusokban élnek csapatosan. Fogságban ezeket a szempontokat figyelembe kell venni, hogy boldogok legyenek.
Nagyobb méretű ketrec javasolt terrárium helyett, amit forgáccsal vagy szénával lehet kibélelni. Mivel imádják a homokfürdőzést, ennek a lehetőségéről is gondoskodni kell. Ettől a kedvük is jobb lesz és fontos a szőrük ápolásának szempontjából is.
Friss víz, széna (és lehetőség szerint fű), valamint táp szükséges az ellátásukhoz. Nem javasolt a gyümölcsök és zöldségek etetése, mert attól könnyen elhíznak. A fogak koptatásáról sem szabad elfeledkezni!
Mivel társas lények, minimum párban vagy csoportban tartsuk őket! Fontos azonban a nemekre is figyelni, egy ivartalan hím és több nőstény teszi ki az ideális csapatot. Bár nem minden állatorvos foglalkozik deguk ivartalanításával, de érdemes utánajárni, mert a nem kívánt szaporulat könnyen elszabadul a ketrecben.
Mivel nem túl igényesek, de elég barátságosak, első állatnak is megfelelő!
Forrás: wikipedia
