Ezzel a névvel indult egy Facebook csoport, ahol emberek mutathatják meg egymásnak nyávogó vagy doromboló meglepetésvendégeiket.
Valóban furcsán hat, hogy valaki mondjuk együtt tévézik egy macskával, aki igazából nincs a gondjaira bízva és nem is a sajátja, hanem egyszerűen besétált hozzá. De ez mégis gyakrabban előfordul, mint hinnénk. Az említett csoport több mint 30 ezer tagot számlál, így napi szinten sok ilyen történetet osztanak meg a saját otthonukból, valaki más macskájáról. Most ezekből szemezgetünk:
“Ez az én konyhám, de nem az én macskám. A saját macskám hívta be a macskaajtón át és azóta a tál mellett van.”
“Ez az én férjem, de nem az én macskám. Tegnap este betévedt és még ma is itt van. Nem úgy tűnik, mintha távozni szeretne.”
“Így néznek, amikor ételt készítek. Egyik sem az enyém.”
“A szomszédaim macskája reggel 7-kor nyávogva érkezik, aztán velem van egész nap addig, amíg a szomszéd nem üzen 17 óra körül, hogy kéri a macskáját.”
“Ez az én házam, az én tornácom, az én csomagjaim, de nem az én macskám. Lehet, hogy ez egy új szolgáltatás a csomagküldőktől, így nem nyúlhat senki a csomagokhoz. SENKI!”
“Ez az én házam, az én ágyam, de nem az én macskám. A szomszéd cicája, aki átjön hozzám tévézni.”
“Ő az anyukám, az ő konyhájában, de neki nincs macskája.”
“Ez az én laptopom, de nem az én macskám.”
Forrás: Facebook/My house, not my cat
