Tudósok áttörést értek el a pókhálók rezgése keltette frekvenciák hanggá alakításában.
A pókok elsősorban a lábukon és a testükön található kis szőrök segítségével a tapintásukon keresztül érzékelik a világot. Az utótestük végében található mirigyek segítségével erős fehérjét, az úgynevezett pókselymet termelik, amiből aztán az építészetileg sem elhanyagolhatóan komplex kis hálóikat szövik. Ezt a selymet használják még közlekedésre, de még az áldozataik becsomagolására is.
Jelenleg nagyjából több mint 40 ezer pókfaj ismert, a nagy részük lelkesen sző. Bár vannak az áldozataikra lesből lecsapó fajták is, a többség mégis valamilyen formában a hálók segítségével cserkészi be áldozatait. Ha pedig sikerrel jártak, a pórul járt rovar mozgása által keltett rezgésekből nyernek információkat.
Ezeket a rezgéseket, ami minden szálnál más és más, alakították tudósok hangokká. Zenének nevezni talán túlzás, mert inkább emlékezetet egy horrorfilm hangeffektjeire, mint kimondott dallamra, mégis ez lehet a kulcsa, hogy a későbbiek folyamán tudjunk kommunikálni az ízeltlábúakkal.
Ha szintetikus módon elő tudjuk állítani az általuk ismert ‘zajokat’, akkor tulajdonképpen beszélni is tudunk majd a pókokkal. Ez azért nem kis dolog!
Forrás: ScienceAlert
Kapcsolódó cikkünk:
A legédesebb pók visszatért!
