Szinte bárhol és bármikor találkozhatunk kóbor kutyával.
Bár a legtöbbjük általában gyámoltalan és fél, akadnak, akik agresszióval próbálják menteni magukat. Ez amennyire félelmetes, annyira érthető is, hiszen az otthon, a biztonság, a táplálék hiánya a legbékésebb jószágból is szörnyeteget csinálhat. Sajnos ránézésre nem tudjuk megmondani, hogy milyen a személyisége, vagy a múltja, mennyit bántották vagy sem, így marad a rögtönzés.
Ne próbáljunk meg elfutni előle!
Ez az egyébként konfliktust kerülni próbáló állatban is felébresztheti a vadászösztönt, és biztosan gyorsabb nálunk! A legjobb, amit tehetünk, ha biztonságos távolból megállunk és várunk. Jobb esetben így nem érzi magát fenyegetve és érdeklődését vesztve továbbáll. Ha ő áll meg előbb, érdemes lassú, nyugodt mozdulatokkal hátrálni. Ha már nem figyel minket, elfordítja a fejét, jó eséllyel békével elsétálhatunk.
Ha ez nem válik be, mert feszülten figyel és a testbeszéde arról árulkodik, hogy bármikor kész ránk támadni, megpróbálkozhatunk a nálunk lévő étellel, ha van (mert nagy valószínűséggel éhes), vagy más tárggyal. Mondjuk a földre tenni lassan a táskánk, hogy megszaglászhassa és elvonja a figyelmét.
Szálljunk le a bicikliről (robogóról, gördeszkáról, rollerről)!
Valamiért, ha kerekeken közlekedünk, az gyakran vörös posztó a szemükben. A legtöbb esetben a biciklit támadó kutyát leszerelhetjük azzal, ha megállunk és lassan leszállunk. Általában visszaváltoznak kedves kutyává, ha meglátják bennünk az embert.
Kerüljük a szemkontaktust és a hirtelen mozdulatokat!
Ezeket könnyen támadásként értelmezik, így próbáljunk nyugodtak maradni. Ha óvatosan odajön és megszimatol, hagyjuk ezt neki anélkül, hogy hozzányúlnánk. Lehet, hogyha meggyőződik róla, hogy nem akarjuk bántani, akkor majd ő sem akar minket.
Falkába verődve sokszor már másképp viselkednek, így a legjobb, ha megpróbáljuk elkerülni a konfliktust! Inkább kerüljünk, mint megkockáztassunk egy harapást, mert egy frissen vagy régóta gazdátlan kutya nagy eséllyel még beoltva sincs.
Forrás: BrightSide
