A ló mindig érezze a biztos kormányzást.

A lovakat az első ülés jobb oldaláról hajtsuk, kocsiban a bakról. Ez a régi szokás még a balrahajtás korából származik. A kocsis nyugalmi helyzetben karját a törzshöz simulóan függőlegesen, kissé behajlítva tartsa.

Használati tartásban könyökét kissé hátravonja, karját jobban behajlítva, a bal szárat bal marka kis- és gyűrűsujja között vezeti be, hüvelyk- és mutatóujja között ereszti ki.

A jobb szárat jobb keze közép- és gyűrűsujja között vezeti be, hüvelyk- és mutatóujja között ereszti ki. Bal markán is átvezeti a folytatást úgy, hogy bármelyik pillanatban alaptartásba térhessen át. Az ostort jobb kezében tartja.

Egyenes úton, nyugodt hajtáskor, ostorhasználatkor, fékezéskor és köszönéskor a kocsis úgynevezett alaptartásban mindkét szárat a bal kezébe veszi úgy, hogy a használati tartásban leírtak szerint marad a bal kéz és a bal szár.

A jobb szárat visszacsúsztatja a bal marokba, hogy az a hüvelyk- és mutatóujj között vezetődjék be, és a kisujja mellett hagyja el a markot.

Ha teljesen szabaddá akarja tenni a jobb kezét (fékezés, köszönés), az ostort a bal kéz hüvelykujjával fogja le.




Szárrövidítéskor a használati tartásból a jobb szár két kéz közti részét becsúsztatja a bal marokba, de nem engedi el, hanem még a bal szár hüvelyk- és mutatóujj közti végét is a jobb mutatóujj közé veszi, és lefogja azt. Ezzel szabaddá vált bal kezét a bal száron a rövidítés mértéke szerint előrecsúsztatja. Majd a jobb szárat ugyanannyival rövidítve alaptartást vesz fel.

Szárhosszabbítás ugyancsak használati tartásból indul ki. A jobb kéz mutatóujjával megfogja a bal szár bal hüvelyk- és mutatóujj közt kilógó végét, és a másik szárhoz szorítja, majd jobb kezét a bal száron hátracsúsztatja a meghosszabbítás mértékéig. Bal keze követi a jobbot a bal száron, végezetül a bal kéz alaptartásból annyit húz gyorsan a jobb szárból előre, amennyi a meghosszabbított bal szárnak megfelel. Szabályos alaptartás lesz a nyugalmi helyzet, ha a jobb kézzel elengedi a szárat.

Fordulás előtt a lovak menetütemét lassítani kell. Jobbra forduláskor a lovak a kocsishoz közel kerülnek, ezért fordulás előtt mindkét szárat kb. 10 cm-rel rövidíteni kell, a jobb szárat még ezen túl is a jobb kéz csavarásával, miközben a bal kezet kissé előretoljuk. A fordulat végén hosszabbítják a szárakat és alaptartást vesznek fel. A balra fordulat ennek az ellenkezője, itt a lovak távolodnak a kocsistól.

A szárak tartása mindig biztos legyen, se túl lazán, se túl feszesen ne fogjuk azokat. A ló mindig érezze a biztos kormányzást, gyengéden keressünk érintkezést a ló szájával.

Az ostor segítség és nem arra való, hogy vele állandóan biztassuk a lovat. Völgynek használjuk a féket és csökkentsük az iramot is. Igaz az a régi kocsismondás, hogy hegynek hajts, völgynek tarts, de ki kell egészíteni: vemhes kancákkal hegynek is lépésben hajts. Megálláskor rövidítjük a szárakat és használjuk a féket is.

A lovak egyedi megismerése, valamint az egyéni felelősség növeli állataink élettartamát, munkateljesítményét.

Dr. Ócsag Imre: A gazdasági ló (Gazda Kiadó)