Akár istállóban, akár fészerben, kamrában etetjük a lovat, problémát jelenthet, hogy jászolt képezzünk-e ki részére, vagy zabolót és szénarácsot készítsünk, esetleg csak zaboló legyen a ló előtt.
Ha terimés takarmányokat is etetünk (szecskázott tömegtakarmányt, répafélét), akkor a jászol szinte elengedhetetlen. Ilyenkor viszont a szálast ne a jászolból, hanem a jászol feletti szénarácsból etessük.
Ismeretes olyan megoldás is, hogy a szénarácsot a jászolba tett szénára lehajtják.
Amelyik ló kevés szálast kap (versenylovak), ott a zabolócsésze is elegendő, és a kis tömegű szénát a földről szálalja a ló.
Jól bevált a takarmányos asztal kiképzése, amelyen szénarács is van, és az asztal lapjába zabolócsésze mélyed, az asztalnak a ló felőli kissé megmagasított pereme az abrakelszórást akadályozza.
A ló használata, az etetés mikéntje nagyban meghatározza, hogy milyen legyen az etetőhely kiképzése.
A szénarács takarékos szénaetetést tesz lehetővé, de túl magasra helyezni nem tanácsos, a túl alacsonyan lévőbe pedig beleléphet a ló.
A szálas nagyobb részét mindig este adjuk, mert így bőven van ideje a válogatásra, s a gyengébb minőségű takarmányt is jól hasznosíthatja. Etetés alatt, főleg abraketetés alatt ne ápoljuk a lovat, mert vannak érzékeny bőrű egyedek, amelyek ilyenkor csiklandósak, s ezek így könnyen el is ronthatók.
Az evéshez hagyjunk elegendő nyugodt időt: reggel és délben 1,5-2 órát, az esti etetéskor pedig az egész éjjel rendelkezésre áll.
Dr. Ócsag Imre: A gazdasági ló (Gazda Kiadó)
