in , , ,

Tényleg csak a cukiság számít?

Egy kismacskát vagy kölyökkutyát olyan könnyű szeretni!




Bájosak, esetlenek, minden mozdulatuk elragadó. Jól mutatnak a fotókon, videókon, már attól is elolvadunk, ahogy alszanak. Aztán cseperedni kezdenek, jönnek a világ felfedezésével járó rombolások és cukiságfaktor csökkenni kezd. Idős korukra már csak azok vannak körülrajongva, akik egy életet éltek le a gazdájuk mellett, a menhelyeken már nincs tolongás értük.

Ők még a közkedvelt állatok sorát gazdagítják, de mi a helyzet a többiekkel? Sóhajtott már fel valaki valaha, hogy “de cuki giliszta” vagy “milyen aranyos keselyű”? Nem nagyon, pedig kéne!

Egy állat népszerűségét nagyban meghatározza a külleme és viselkedése, szinte csak ennek függvényében zárjuk egyes fajokat a szívünkbe, míg másoktól undort érzünk, vagy félelmet. A babusgatás iránti vágyunk miatt sikerült az évszázadok során nemesítenünk, vagy sok esetben túltenyésztenünk bizonyos fajtákat, akiket beteges, szenvedéssel teli életre kárhoztattunk, míg más fajok kihalását szinte észre sem vettük. Az ökoszisztémában azonban a ‘ronda’ állatoknak is fontos szerepe van! Például a férgekkel nem szívesen szelfiznek az emberek, de ettől még a jelentőségük elvitathatatlan.

Az, hogy nem rajongunk, önmagában nem lenne probléma, de bizonyos állatfajok mentéséért tett erőfeszítésekben is megmutatkozik a szimpátia. Az aranyos állatok még kapnak némi védelmet és rajongótárbort, de a kevésbé cukikkal csak egy nagyon szűk réteg foglalkozik. Ezen azonban lehet változtatni!

A felelősség rajtunk, hogy megóvjuk a környezetünket és a minket körülvevő élővilágot! Aminek épp úgy részei a csúszómászók, a nyálkás állatok és a többi kevésbé csinos jószág, mint a bolyhos nyuszikák!

Pizzásdobozokra kerülnek a gazdikereső kutyák képei

Áprilistól már csak regisztráció után lehet háziállatokkal kereskedni!