in

A gemenci gólyák drámája elgondolkodtató

Az eset, mely számos kérdést vet fel, alaposan felborzolta a kedélyeket..




Történt ugyanis nemrégiben, hogy a bekamerázott feketególya-fészekből élő egyenesben közvetítették, ahogy a szülők megszabadulnak az egyik fiókától, majd egy másiktól. A három kicsiből már csak egy volt életben. A történtek olyan heves érzelmeket váltottak ki, hogy a webkamera adását le is állították. Az embereket megosztották az események, de egy picit gondolkodjunk el rajta!

Ahhoz, hogy az emberi szemmel oltári kegyetlenségnek tűnő cselekedetet megértsük, muszáj megértenünk, hogy a természet alapvetően így működik. Az ember az egyetlen faj, amely képes a sérült, fogyatékos, önállóan életképtelen utódait is gondozni, hozzájuk elegendő élelem és feltételek hiányában is ragaszkodni. Az állatoknál ez nem így működik. Ha a kölyök vagy fióka nem elég erős, nem elég egészséges, nem fogja tudni ellátni később saját magát, akkor a mamája lemond róla. Ugyanez igaz akkor is, ha az utód nem jut elegendő táplálékhoz. Annyi kicsit hagy meg a szülő, amennyit képes ellátni. Ezt nevezzük természetes szelekciónak.

A kép csak illusztráció!

Ez az oka annak, amiért már csak egyetlen fióka lehetett ebben a gemenci fészekben. Az, hogy nem szabad beleavatkozni a természet rendjébe, rendben is lenne, viszont, ha kicsit hátrébb lépünk és egészében nézzük a dolgokat, rájöhetünk, hogy a beleavatkozás már rég megtörtént.

Elkezdődött akkor, amikor elkezdték a Duna szabályozását, azzal gyakorlatilag megszüntetve a természetes zöldárat. Kevesebb a hal, kevesebb az élelem a madaraknak. Megjelent az ember és elektromos áramot is akart, villanyoszlopokat állított és vezetékeket húzott, ami miatt sok szárnyas belepusztul az áramütésbe. Megjelentek velünk a puskák, a vadászat, a fakitermelés, a vegyszerek, mérgek és számos dolog, ami igenis beleavatkozik a természet rendjébe.

Ha mi nem úgy élnénk és éltünk volna, ahogy, akkor ez az erdő, ahogy az összes többi is, háborítatlan maradt volna. Akkor nem is lenne bekamerázott fészek, és nem hüledeznénk a képernyő előtt a madarak drámáján, ami lehet, hogy nélkülünk nem is vált volna ennyire drámaivá. De már ez van, ebből kellene kihozni a legjobbat.

A kérdés az, hogy valóban teszünk-e azért, hogy ezek a fiókák és a többi madár vagy más élőlény is velünk éljen ezen a bolygón békében? Megmentjük a még menthetőt, vagy hagyunk mindent kipusztulni magunk körül a webkamerák adását nézve, néhány könnycseppet elmorzsolva, míg nem magunk is erre a sorsra jutunk?

A nyitókép csak illusztráció!

Kutyákkal is lehet csodás festményt készíteni!

Különleges etetőkkel csalogatják a kolibriket