Legyünk tisztában a ló táplálkozási szokásaival.

Az emésztőkészülék a szájnyílással kezdődik és a végbélnyílással végződik, a kettő között található a három részre tagolható emésztőcsatorna (előbél, középbél és utóbél).

Az emésztőrendszer felépítése

Az előbél a szájüregből, a garatból, a nyelőcsőből és a gyomorból áll. A szájüreget a külvilág felé az ajkak zárják, oldalról a pofák határolják, és benne található a nyelv. Az állkapcsi fogmedrekbe ágyazódnak a fogak. A ménnek 40 maradandó foga van, a kancának 36. (Neki ugyanis nincsenek agyarfogai.)

A garat izmos falú szerv, amely a nyelést szolgálja. Itt kereszteződnek a légző és az emésztőutak. A garatból a nyelőcső az együregű gyomorba vezet, melynek űrtartalma körülbelül 15-20 liter. A ló sajátossága, hogy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud hányni.

A ló bélcsövét a középbél és az utóbél alkotja, hossza 25-40 méter lehet, űrtartalma mintegy 200 liter. A középbél az epésbélből, éhbélből és a csípőbélből áll. Az utóbél vakbélre, remesebélre és végbélre tagolódik. A ló vakbele különösen tág, nagy, mintegy 40 liter űrtartalmú szerv, és a végén zárt (vak).

A ló táplálkozási szokásai

A ló ajkai és nyelve segítségével veszi fel a táplálékot. Sajátos szokása a takarmány fújása, ezért a poros takarmány etetése különösen veszélyes számára. A fújástól felszálló port ugyanis belélegzi, ami légzőszervi károsodást okozhat. Ezért szokták a poros takarmányt vízzel meglocsolni.

A ló táplálkozási szokásainak tanulmányozása során abból kell kiindulni, hogy a ló alapvetően legelő állat, azaz emésztőrendszere a szinte folyamatos, kis mennyiségű táplálék felvételére van berendezkedve. Ezért mesterséges takarmányozása során is arra kell törekedni, hogy minél többször, kis adagokban kapja meg a napi takarmányadagját. A napi ötszöri etetés sem (lenne) túlzás, bár ez ma már nehezen kivitelezhető.

A ló, ha teheti, általában lassan, alaposan rág. A takarmány emésztése a semleges, vagy enyhén lúgos nyál keményítőbontó enzimjei segítségével már a szájüregben megkezdődik, de hatása csekély, mert a takarmány viszonylag kevés időt tölt a szájüregben (legalábbis az emésztési folyamatok lejátszódásához). A nyál szerepe elsősorban a takarmány megnedvesítése.




Az emésztés folyamata

A gyomorban a táplálóanyagok szintén nem időznek túl hosszú ideig, mivel annak űrtartalma kicsi, (körülbelül 15 l) és naponta többször kell, hogy ürüljön. Ezért a gyomoremésztés szerepe is kisebb a ló esetében.

Az ásványi anyagok, mikroelemek és vitaminok döntő részben a vékonybélben szívódnak fel. Az emésztés fő helyszíne, különösen abrakban dús takarmányozás esetén a vékonybél. Nem elhanyagolható azonban a vastagbél, illetve a vakbél mikroflórájának szerepe.

A ló folyamatosan termelődő epéjének köszönhetően a zsírokat kiválóan emuigeálja, és meglepően jó hatásfokkal emészti a kérődzőkhöz képest, míg a rostot sokkal gyengébben.

A ló napi takarmányadagja

A ló faji sajátosságai, emésztőrendszere és használata függvényében egy átlagos hobbiló napi takarmányadagját az alábbiak szerint állíthatjuk össze:

  • Széna (jó minőségű széna): 8-10 kg
  • Abrak:
    • zab 2 kg
    • árpa 1 kg
    • kukorica 1 kg
  • Nyalósó

Természetesen ettől a ló igényei, munkáltatásának nehézségi foka, vemhességi állapota, az évszak, a fajta és nem utolsó sorban a rendelkezésünkre álló lehetőségek függvényében el lehet térni. Pl. téli időszakban jót tesz egy kis lédússal való kiegészítés (répa), nyáron egy kis zöldtakarmány, szoptatási időszakban a réti széna egy része helyett lucernaszéna.

Ha a lovat nehezebb munkára használjuk, pl. távlovaglás, hosszabb túralovaglások, akkor abrakadagja emelhető 5-6 kg-ra is, ha éppen annyi dolga van a lónak, hogy sétálgasson a karámban, ahhoz napi 2 kg abrak is bőségesen elegendő (ha a széna minősége megfelelő).

Természetesen nagyok az egyedi eltérések, van amelyik ló jó takarmány-értékesítő, van amelyik rossz. A pónikat általában lehet csak szálas takarmányon tartani, hiszen kialakulásuk során ezek a fajták az igen szűkös táplálékforrásokhoz szoktak hozzá, és abrak etetésével nagyon gyorsan el lehet hizlalni őket, ami káros az egészségükre.

Novotni Péter: Lótartás a családban (Gazda Kiadó)