Általában hidegen hagyják őket az édességek, és ez nem véletlen.

Bár vannak ritka példányok, akik hajlamosak a finomságokból lopkodni, de náluk is inkább a vadászat öröme, mintsem az édes étel megszerzése a motiváció.

A legtöbb emlős nyelvén ízérzékelő receptorok vannak, amik jeleket küldenek az agyba a megjelenő ízekről. Ezek az embernél a savanyút, a keserűt, a sósat, az édeset, valamint az umamit (azaz a húsosság ízét) érzékeltetik. Sokan úgy vélik, hogy a csípős is egy íz, de az igazából csak fájdalom.

Mindez számunkra és más mindenevő és növényevő fajok számára azért fontos, mert az édes dolgok szénhidrátban gazdag táplálékot sejtetnek. Ezzel szemben a macskák vaskalapos ragadozók, náluk hiányzik az édes íz felismerésének képessége, épp ezért általában hidegen is hagyja őket.

Azért nem nagyon szenvednek ettől a hiányosságtól, hiszen cserébe éreznek olyat is, amit mi nem: a szabad szemmel láthatatlan molekulákat, amik hordozzák a hús ígéretét. Ezért vadásznak, ezért eszik a szószos húst, és ezért fogyasztják a szárazeledelt.

Egyébként nem csak nem érzekelik az édességet, hanem az azt lebontó enzimeknek is híján vannak, így könnyebben válnak diabéteszessé vagy túlsúlyossá, ha magas szénhidráttartalmú vagy cukros ételt kapnak. Maguktól ritkán vetemednek rá, de ha mégis megtennék, a mi dolgunk megóvni őket tőle!

Forrás: Scientific American