in ,

A polidaktil állatok igazán egyediek!

A polidaktilia, azaz a sokujjúság egy ártalmatlan fejlődési rendellenesség.




Ahogy a génekben kódolva van a szem vagy a szőrzet színe, a természet furcsaságaként olykor plusz testrészek is.

Az embereknél is előfordul, állítólag Ady Endre is hat ujjal született, csak még gyermekkorában eltávolították a fölöslegest, de ettől kiválasztottnak érezte magát. Az állatoknál nem feltétlen nyúlnak hozzá, ha csupán csak az esztétikára van befolyással. Ők maradnak különleges háziállatok.

Észak-Amerika keleti partja mentén kimondottan gyakori a polidaktilia a macskák között, aminek a halászok kimondottan örültek. A matrózok szerencsét és különös vadászati és mászó képességeket tulajdonítottak a sokujjú macskáknak, Ernest Hemingway egyenesen rajongott értük.

Amíg a világ többi részén különleges kabalaként gondolnak a plusz ujjakra, addig Európában már kevésbé terjedt el, ugyanis itt a boszorkánysággal hozták összefüggésbe, így a boszorkányok üldözésekor ezeket az állatokat is levadászták és megölték. A lényeg pedig nem változott, csak az emberek hozzáállása volt más. Ez a genetikai különlegesség olykor más mutációval is párosul, ami bevallhatóan szemet gyönyörködtető.

Persze nem csak az ujjak sokszorozódhatnak, némelyik állat a fülekből kap többet.

Vagy farokból.

Ami akár nem is az eredeti helyén nő ki.

Forrás: BoredPanda

Ausztrál juhászkutya, a tanulékony, terelő családtag

Karantén idején virágzik a kecskebérlés!