Múzsaként szerepel a tépőzár történetében.
A svájci Georges de Mestral a szabadsága eltöltése közben indult vadászatra kedvencével, Milkával, a pointerrel. A kutya rettentően élvezte a kirándulást, lelkesen járt-kelt a zöldben, szimatolva futkározott az ösvényeken. Amikor azonban visszatért a gazdájához, a bundája telis-tele volt bojtorjánnal és mindenféle gizgazzal.
Mivel elég nehéz volt az állat szőréből eltávolítani a különféle bogáncsokat, Georges meglátta ebben a fantáziát és közelebbről is megvizsgálta növényt. Akkor fedezte fel, hogy a bojtorján apró kampós tüskéi miatt tapad olyan erősen, és egy hasonló elven működő záróelemnek jó hasznát lehetne venni.
Egyetlen szövőmester volt, aki hitt a megoldás sikerében és segített a férfinek kifejleszteni a napjainkban ismert tépőzárat. Egy évtizedes kísérletezés után végül Georges 1951-ben szabadalmaztatta az eljárást, majd már gépesítve elindult a hurkos plüss-szalag (velours) és a horgokkal borított másik textilszalag gyártása (crochet) Velcro néven. Az 1952-ben még kisebb svájci cég öt évvel később megjelent Amerikában, majd az ottani szabadalom után a Velco Industries terméke berobbant a piacra.
Egyre több országban lett szabadalom de Mestral találmánya, ami napjainkban a ruházati termékeken, háztartási és lakástextíliákon, bőrdíszmű árukon, cipőkön, sporteszközökön, gyógyászati eszközökön, csomagolásokon, járműveken és sok más helyen is megtalálható.
Egy kíváncsi kutya kellett és egy jó ötlet, és mindezektől egy kicsit megváltozott a világ.
Forrás: Wikipedia
A kiemelt kép illusztráció.
