Az elválasztás a csikó önálló életének kezdete, ezért különös figyelmet érdemel.

Eddig mindahhoz hozzájutott a csikó, ami biztosította jó fejlődését. S ha mégis hiányt szenvedett volna, az anyatej átsegítette a nehézségeken. Ez a “biztonsági szelep” a magyarázata, hogy a legritkább esetekben találkozhatunk gyenge kondíciójú, rosszul fejlett szopós csikóval.

Elválasztáskor éppen ettől a legtermészetesebb, legtökéletesebb tápláléktól esik el a csikó, s ezen kívül is folyamatos stressz éri.

A csikóelválasztás művészete: a törésmentes további fejlődés. Ha szopós korban kedvére eszik a csikó – főleg abrakot –, ha választás előtt rövidebb-hosszabb napokon át megvan anyja nélkül, remény van reá, hogy az elválasztást sem sínyli meg.

A csikóelválasztás két útja között választhatunk: az egyik a fokozatos, a másik az átmenet nélküli, hirtelen elválasztás. Az első ajánlható, mely ugyan több gondosságot kíván, de megéri, mert a csikó szinte észrevétlenül szokik el az anyjától.

Ennek a módszere: az enni jól megtanult 4 hónapos csikót kötőfékfejhez szoktatjuk, majd kötőfékszáron vezetgetjük is. Rövid időre – főleg az abrakoló feltöltésekor – le is kötjük. Majd fél-fél napra távol tartjuk az anyjától, de nem lekötve, hanem szabadon. Sikeresebb ez a módszer, ha van még egy csikónk, avagy több csikó csoportba verődve éri meg ezt a kort. Az 5 hónapos csikót végleg elválasztjuk az anyjától.

Csoportban a csikók hamar elfelejtik anyjukat, és a futóistállóban, majd a karámban is eljátszódnak. Eredményes, jó szokás – s ezért csak javasolni lehet a bevezetését –, hogy a választott csikók közé nyugodt, kiöregedett, csikót tűrő kancát tesznek. Ez amolyan “nagynéni” szerepet tölt be, jelenléte megnyugtatólag hat a csikókra, együtt tartja, vezeti őket, s hamar megtanítja legelni is.




Az 1-2 csikót választó kistenyésztőnek nehezebb a dolga, mert az lenne jó, ha az elválasztott csikó legalább egy hónapon át ne találkozna az anyjával. Ezalatt a csikó feledi az anyját, a kanca pedig elapaszt. Ha másképpen nem lehet különválasztásukat elérni, akkor a csikót le kell kötni, vagy külön bokszban, karámban elhelyezni, de úgy, hogy semmiképpen se tudjon az anyjához jutni és szopni. Ugyanis mindkét fél keresi a találkozás lehetőségét és főleg a bőtejű kancák, akár hónapokon át szoptatnák csikójukat, pedig már esetleg újra vemhesültek is.

Az elválasztott csikót bőségesen abrakoljuk. Takarmányadagjának összeállításakor a következő szabályt kövessük.

A csikó takarmányozásában meghatározó táplálék koronként:

  • szopós korban – tej,
  • választott korban – abrak,
  • növendék korban, másfél évig – abrak, jó minőségű széna, gazdag legelő,
  • növendéknek – széna, legelő, kevés abrak.

A választott csikó szokja meg a legelőt, a legelést. A tavaszi csikó őszi legelőre választódik, az őszi csikó viszont választása után egy teljes legelési idényt kihasználhat. Ha választás után nem szoktatjuk legeléshez, úgy csak egy év múlva kerül legelőre és nagyon rosszul használja ki azt, mert így keveset tud legelni, és ennek a fejlődése vallja kárát. Pedig nagyon fontos a csikók bőséges takarmányozása és stresszmentes fejlődése, mert:

  • kifejlett kori magasságának féléves korban elérheti 70-75%-át,
  • kifejlett kori magasságának egyéves korban elérheti 85-88%-át,
  • kifejlett kori testtömegének a melegvérű egyéves 60-65%-át éri el,
  • kifejlett kori testtömegének a hidegvérű egyéves 65-70%-át éri el.

Dr. Ócsag Imre: A gazdasági ló (Gazda Kiadó)