Nem falnának fel egy kiszolgáltatott kisgyermeket?
Kipling remekműve, A dzsungel könyve világszerte ismert történet Maugliról, aki farkasok között nevelkedik, megtanul az állatok nyelvén és az erdőt tekinti otthonának. A dzsungel számára kegyetlen, de közel sem annyira, mint az emberek civilizált világa. Vajon lehet valóságalapja?
Valóban megtörtént és feljegyzett esetek szerint igen!
Több alkalommal is előfordult, hogy eltévedt vagy elárvult kisgyerekek maradtak az erdőben, ahol farkasok segítségével maradtak életben. Amikor rájuk találtak, nem volt ruhájuk, nem tudtak beszélni, csak morogni és négykézláb közlekedtek. Az ’50-es években előkerült indiai kisfiú Ramu is farkasként élt, tejet ivott, nyers húst evett, csontokat rágcsált.
A legismertebb ‘farkaskölyök’ talán mégis a spanyol Marcos Rodríguez Pantoja, aki 7 éves korában maradt magára és 19 éves korábban találták meg lovas polgárőrök. A kettő között eltelt 12 évben a falka tagjaként élt túl, beilleszkedett a ragadozók közösségébe. Időközben megtanulta azt is, hogy milyen gyümölcsök, bogyók, gombák ehetőek számára.
A civilizált világba való visszatérés azonban őt is megviselte. A hasonló dolgokat megélt társaival ellentétben ő még beszélni, írni és olvasni is megtanult az évek során. Hiába lett munkája és tanult meg emberként is élni, soha többé nem volt már boldog. Visszavágyott a farkasok közé, de az idő múlásával már ők sem fogadták vissza. Számkivetettnek érezte magát és érzi magát most is, mert az emberek közé most sem igazán tud beilleszkedni, a pénz, a törtetés, a technika számára nem olyan fontos, nem is tanulta ki igazán, az állatoknak pedig már ő lett idegen. Történetéből film is készült Entrelobos címmel. Most 75 éves és a lelke mélyén még mindig a farkasok közé vágyik.
Elgondolkodtató…
Forrás: wikipedia
