A rövid válasz az, hogy nagyon, de ennél azért részletesebben is érdemes foglalkozni a témával.
Amikor az ember a társát keresi, fontos megismerni a másikat, aminek az állatokhoz való hozzáállás is a része. Akivel később szeretnénk megosztani az életünket, fontos tisztában lenni a szokásaival, és persze azzal is, hogy ő kikkel osztotta/osztja meg az eddigi életét.
Szereted az állatokat?– hangzik a kérdés az első randevúk valamelyikén. Ez lehetne egy egyszerű eldöntendő kérdés is, hogy igen vagy sem, de jelentősége van annak is, hogy miért és mennyire.
Ha valaki szereti, melyiket szereti? Mindegyiket? Kutyát, macskát, pókot, lovat? Vagy egy-egy fajtát? Élne velük vagy csak fotókat nézeget róluk? Ha nem szereti, miért nem szereti? Undorodik? Allergiás? Gyerekkorában megtámadta valami?
Fontos összebútorozás előtt megtudni, hogy tart állatot? Vagy csak szeretne? Ő maga nem rajongó, de nem is zavarná egy kedvenc? Ezeknek lesz jelentősége egy esetleges közös jövő esetén, mert könnyen generál mindennapos konfliktusokat, ha a háziállatokhoz való hozzáállás nem egyezik.
Ha valaki ugyan szereti mondjuk a cicákat, de annyira azért nem, hogy beengedje a ruhásszekrényébe vagy az ágyába, míg a másik fél számára elképzelhetetlen, hogy ne legyen a macskának korlátlan bejárása mindenhova, az örökös vita téma lesz. Vagy az lesz morcos, akinek minden pulcsija szőrös lett, vagy az, akinek ki kell zárnia az állatot a hálószobából. Számít, hogy valaki vegetáriánus, vagy épp szeret vadászni, illetve miképp bánik/bánna a haszonállatokkal.
Szóval nem szabad sajnálni az időt és energiát arra, hogy ezt az oldalát is megismerjük a kiszemeltünknek!
