Zene füleinknek a csicsergésüket hallgatni.
A madarak kommunikációjának egyik legfontosabb eszköze a hangjuk. Minden szárnyas képes kiadni valamilyen egyszerűbb hangot, de nagyjából az egyharmaduk énekelni is tud.
Alapvetően három okból lehet hallani őket, ezek: a területvédelem, a vészjelzés és a szerelmi vallomás.
Szinte egész nap be nem áll a csőrük, hogy jelezzék a többi madárnak, ők bizony itt vannak otthon, vagy látnak valamit, amit veszélyesnek ítélnek, vagy készek a románcra és társukat keresik. Most már tudjuk, miért csinálják, de az is érdekes, hogy hogyan?
Az énekesmadarak legtöbbje kis testmérettel rendelkezik és alsó gégefőjüket (syrinx) használják a hangadásban. Mivel a testükhöz képest elég nagy az agyuk, igen jó a tanuló és hangutánzó képességük is, másodpercenként tízszer több hangot képesek felfogni az embernél. Mi csak a trillázásukat halljuk, pedig mintha a zeneelmélethez is értenének. Egyes fajok képesek bármilyen hangolt leutánozni, az autóriasztótól a nyikorgó ajtón át, de a többségük a saját dalait fejleszti inkább, amiről fel is ismerhetjük őket.
Igazán csodálatraméltó, ahogy egy feketerigó hármashangzat-felbontásokat, egy énekesrigó skálákat produkál, de a kedvencünk talán mégis a csalogány, azaz a fülemüle, aki akkordokat is tud énekelni, ráadásul négy szólamban. Ez nagyjából olyan, mintha egy ember játszana egyszerre négy fuvolán.
Szóval legközelebb, ha halljuk őket, érezzük a természet egyik csodáját! A hidegben pedig ne felejtsünk el gondoskodni róluk!
Forrás: The Spruce, wikipedia
