Ambivalens érzéseket ébreszt, amikor meglátjuk a macskánkat valamilyen másik állattal a szájában.
Ülünk a teraszon, élvezzük a kellemes időt, nagyot kortyolunk a kávénkból, hallgatjuk a madarak dalát, majd ezt az idilli képet megtöri a távolból közeledő kis kedvencünk, egy félholt egérrel, verébbel vagy gyíkkal a szájában, majd elénk teszi az elejtett zsákmányt és jelentőségteljesen néz ránk.
Szinte érezni a tekintetén a megvetést, amiért nem ugrunk rá egyből az ajándékra és falatozzuk el kedélyesen. Miért csinálja?
Valóban a jó szándék vezérli, még ha kicsit az is az üzenete, hogy béna vadászok vagyunk. A vadászat számára ösztönös cselekvés, akkor is megteszi, ha rendszeresen kap enni, és ezt a tudást szeretné továbbadni. Az ivartalanított macskáknál is megfigyelhető, hogy az anyai ösztöneiket rajtunk élik ki, így előszeretettel hoznak még mozgó rágcsálókat, madarakat, hüllőket, hogy elsajátíthassuk a vadászat mikéntjét. Ha már nem él a zsákmány, azt vehetjük ajándéknak, a kedves gesztus élelmet jelent számunkra szerintük, vagyis cicánk tulajdonképpen próbál gondoskodni rólunk. Ez egy apróság, egy gesztus, amivel kifejezi, hogy szeret minket. Így máris nem olyan horrorisztikus, ugye?
