Sokan rettegnek a darazsaktól, nem is ok nélkül.

Közeledik a darázsszezon, így jobb, ha tudással vértezzük fel magunkat ellenük, hogy elkerüljük a fájdalmas, és az arra allergiásoknak roppant veszélyes csípéseket. Ha jobban megismerjük őket, könnyebb lesz elkerülni a konfliktust. Hazánkban leginkább kecskedarázs, német darázs, és lódarázs fészkel, de hasonlóan dühösek lesznek, ha háborgatjuk őket.

Az egész történetük egy megtermékenyített királynővel kezdődik. A magányos szingli nagy családra vágyik és kizárólag sokszobás otthonban gondolkodik, ezért fából kirágott cellulózból, amit a nyálával kever, kezd el papírszerű anyagból várat építeni valami biztonságosnak vélt zugban. Így költözik be a postaládába, a széldeszkához, a padlásra vagy ahova éppen jól esik.

Mivel nem akar sokáig egyedül lenni és szeret uralkodni másokon, ezért indításból lerak az elkészült fészekben úgy kétszáz petét. A lárvákról egymaga gondoskodik pár hétig, amíg felcseperedik az első generáció, és szorgos, tettre kész, hűséges, terméketlen szolgálókká nem válnak. Ilyenkor fordul a kocka és a gyerekekből létesült magánhadsereg gondoskodik már a királynőről. Így anyunak lesz ideje arra, hogy megalapozza a dinasztiát és újabb pár száz petével bővíti a családot. Bár már nem mindegyik éli meg a felnőttkort, mert a korábbi testvérek nem viselik jól a konkurenciát, és sokan közülük még lárva korukban éhen halnak ellátás híján, de így is maradnak elegen, hogy megalapozzák a família későbbi fennmaradását.

Ez a nagy család pedig összetart, bármi áron megvédik a kolóniát. Ha veszélyt éreznek, mert bárki véletlenül vagy szándékosan a fészkükhöz nyúl, számíthat arra, hogy csapatosan, fullánkkal előre támadják majd meg. Elég bosszúállók és nem ismernek kegyelmet, ezért hosszasan képesek üldözni a betolakodót. Ilyen esetben jobb, ha futunk, ahogy a lábunk bírja! Mert nem adják fel könnyen. Viszont csak az otthonuk piszkálása, és a részegség vált ki belőlük ekkora agressziót. A sörpad mellett megjelenő finomságokra vágyó darázs nem fog hozzánk nyúlni, ha nem kezdünk el hadonászni, vagy zavarjuk meg másképp.

Mit tegyünk, ha mégis megcsíp?

Annak, aki nem allergiás a csípésre, enyhíthet a fájdalmán a nagymama praktikája, miszerint ki kell szedni a fullánkot, ha ott maradt, majd frissen félbevágott vöröshagymát kell a szúrás helyére rakni 10-15 percre. Segíthetnek a patikákban kapható kimondottan a rovarcsípésekre használt kenőcsök és talán a kalcium is.

Ha valaki allergiás, vagy pusztán rossz helyen érte a csípés, mint a torok vagy szájüreg, esetleg több száz csípést kapott, azonnali adrenalininjekcióra lehet szükség! A mentők értesítése és a mihamarabbi cselekvés életet menthet!