,

Párizs imádta, a brit király hazavitte

A francia buldog társaságát sokan keresik – nem véletlenül.


A fajta jövőre ünnepli 120 éves létezését, legalábbis hivatalosan ekkor lesz 120 éve, hogy lajstromba vették. Korábban is sokan előszeretettel választottak társul francia buldogokat, azonban a fajta önállóságát akkoriban még nem ismerték el, az angol buldog kisebb változatának tartották. Származása vitatott, feltehetően az 1800-as évek végén Angliából Normandiába települő csipkeverők vitték magukkal, majd nem sokkal később Párizs környékén igen népszerű lett.

Még VII. Edward brit király is vett egy ilyen kutyát, ez nagy előrelépés volt a fajta addigi történetében.

Fotó: Pinterest/Photobucket

Felettébb barátságos, az egészen kicsi, de a nagyobb gyerekekkel is jól kijön.

Igazán társasági lény, családban érzi jól magát. Figyelme élénk, könnyen tanítható. kiváltképp, ha a tanulás vidám légkörben zajlik és a gazdi folyamatosan pozitív megerősítéseket küld felé, dicséri, jutalmazza. Szeret játszani és sétálni, azonban a hosszabb gyaloglást nehezen bírja, mint ahogyan a meleget is. Természete, mérete és szőrhossza miatt kifejezetten alkalmas lakásban tartásra, ráadásul vadászösztöne sem szólítja folyton-folyvást a szabadba.

Aki már legalább egyszer látott életében francia buldogot, egészen biztosan alaposan az emlékezetébe véste, hiszen ő az, akit szinte lehetetlen észrevenni. Bájosan bumfordi viselkedése és sajátosan zömök testalkata, nagy feje, melyen denevérére emlékeztető fülek ágaskodnak, élénk, kissé kidülledő gombszeme egyből felhívja rá a körülötte lévők figyelmét.

Testalkata, fizikai adottságai miatt számos egészségügyi probléma léphet fel ennél a fajtánál: nehézlégzésre, horkolásra hajlamos és az utódlás is gyakran nehézségekbe ütközik nála, gyakran van szükség orvosi beavatkozásra, császármetszésre.

Forrás: Wikipédia